[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Hogy mindig mindent megenged Krisztimnek!
Ennek most meleg kezekre van szüksége, teljesen jéghideg! Így, ni!
Tovább simogatta a titkos testrészt, minden kegyelem nélkül. Most fordulj meg,
Tasszo, nem érlek el rendesen. Nagyon ügyes vagyok az összezsugorodott részek
felmelegítésében! Gyerünk!
Tasszo mérgesen nézett Krisztinre, és mérgesen gondolt saját magára, a gyávaságáért,
az egész testében eláradó finom, hideglel1s borzongásokért. Hirtelen hanyatt fordult, úgy,
hogy a lány majdnem leesett róla.
Rendben van, csináld! nyögte megadóan. Lássuk, mégy-e vele valamire& , meg
tudod-e melegíteni! De ne nézz oda!
A fenébe, minek kellett ezt az utolsó pár szót mondania? Meddig tudja kezeivel
eltakarni?
Nem kell odanéznem! mondta Krisztin puha, meleg hangon. Csukd be a szemedet,
a többit bízd rám.
Tasszo gyorsan lehunyta a szemét, de hamar rájött, hogy nem is neki kellett volna ezt
tenni. Krisztin feltérdelt, simogatta és játszott az eddig gondosan eltakart részével, majd
el1rehajolt, és megcsókolta. Ránézett Tasszóra, majd kikacagta.
Már jön el1! ujjongott hangosan. A macska rúgja meg!
Krisztin, már elég& mondta a fiú vacogó fogakkal. Én& én&
Minden olyan gyorsan történt, a lány egyetlen gyors mozdulattal ráült, pontosabban
beleült&
Ó, Szentséges SzQzanyám! nyögte Tasszo egy kicsit eretnek módon, mert az a
mondat egyáltalán nem illett ide, egy ilyen pillanathoz.
Tasszo érezte, hogy férfiassága hatalmasra duzzadt! És már egyáltalán nem fázott!
Tasszo, ez egy pompás darab! mondta Krisztin elragadtatva. Teljesen betölt, úgy
érzem. Ez nagyon jó! Nem?
Tasszo látta Krisztin arcán, mennyire élvezi a lovaglást, mintha egy ménen ülne,
galoppban. Saját maga úgy érezte, mintha egy lavina indult volna el benne.
Nem, állj, várj meg engem! lihegte Krisztin. Tasszo észrevette lealázó pozícióját,
mire marokra fogta Krisztin fenekét, megfordultak, így 1 lett a helyzet ura.
De Tasszo! nevetett a lány meglepve. Milyen er1s vagy!
A dicséret csak meger1sítette Tasszo önbecsülését. A forduláskor kicsúszott a jó meleg
helyr1l, de egyetlen mozdulattal visszatalált megint. Ez már jobban esett, irányító
helyzetben volt, és végre felfogta: lefeküdt Krisztinnel, ahogy azt már sokszor álmodta,
sok reménytelen éjszakán. Krisztin kezei simogatták vállait, és arca olyan szép és kedves
lett. Tasszo sokáig szerette volna még nézni, de az arckifejezés megváltozott, a transzban
ég1 eksztázis tQnt most el1.
Tasszo eddig nem tudta, hogy a n1k is át tudják élni az élvezetnek ezt a pillanatát.
Tasszo, aki visszatartotta kezd1d1 orgazmusát, most nem várt tovább, engedte, hogy a
gyönyör folyamként sodorja magával, és csodálatos élményben volt része.
Krisztin hamarabb végzett, mint 1, de biztos kézzel vezette, egészen a beteljesülésig.
Tasszo még szeretett volna így, ölelkezve feküdni, de Krisztin felugrott azzal a
kifogással, hogy neki még ezt-azt el kell intézni, mert, mint morogta: Itt nem lesz
semmiféle kölyök!
Sietnem kell! jelentette ki, míg ruháját visszacibálta magára. De, a fene essen belé,
jó kis reszel1cskét játszottunk, mi? Jó pár napja nem volt ilyenben részem, már nagyon
rám fért. Valld be, neked is jó volt, újonc! vigyorgott Tasszóra.
Tasszo kiült az ágy szélére, és kezét Krisztin felé nyújtotta: Szeretlek, Krisztin!
mondta ünnepélyesen.
A lány nagy szemeket meresztett.
Szeretni? Ez csak egy szaros szó. Mi a fene köze van ehhez most?
Kisurrant az ajtón. Tasszo ostobának és elutasítottnak érezte magát.
Kinézett a l1résen. Egy szédít1en éles, kékes árnyalatú hold fénye árasztott el mindent,
anélkül, hogy maga a hold látszott volna. Ez egy igazi boszorkányéj! gondolta. Még
szerencse, hogy leráztuk a Holdboszorkányt!
Mert ez az éjszaka biztosan az övé.
Krisztin az ágya szélén ült, szobájában. Ilona ágya üres volt. Ez az érzés a szívébe szúrt.
Arca komolyabb és szomorúbb volt, mint azt valaha valaki is látta.
Muszáj neki állandóan csúfolódó és káromkodó szavakat mondania? Még a tréfái is
sért1ek!
Tasszo életét kockáztatta, mikor megmentette a Holdboszorkánytól. És állandóan ügyel
rá, hogy neki jól menjen a sora. Még a becsületéért is verekedett egyszer.
De nem volt helyes t1le, hogy elrontotta az estét azzal az ostoba, szentimentális
beszéddel.
Krisztin nem is vette észre, hogy arcán nehéz könnyek folynak végig.
Vége a harmadik könyvnek
[ Pobierz całość w formacie PDF ]